„Óh szív! Nyugodj!”

(J.A., volt IX.kerületi lakos)

Meg. Vagy le, mostmár tényleg.

De azért még dobogj, jó? Figyelj, én esküszöm, hogy elég paradicsomot eszem (tömöm az agyamra a diót, a méhemet meg avokádóval kényeztetem). De kissé bizonytalan vagyok, hogy a likopin az most akkor jó az összetört szívre is?

Továbbá kedves Milton Glaser (RIP), igazán sajnálom, sőt valójában fáj (a szememnek), hogy 1976-ban, a taxi hátuljában felskiccelt logód a globális vizuális környezetszennyezés iskolapéldája lett. New Yorknak persze továbbra is jól áll az összetéveszthetetlen talpas antikva közé ékelt meggypiros bomba szív, a rovinji (szófiai, brüsszeli, budapesti stbstbstb) olcsó kínai bögrének viszont marhára nem.

A szívecskébe csomagolt országimázsnak itthon is története van. A turisztikai logó már a kilencvenes években is úgy libbent a szélben, mint egy szív, ami napjainkra édeshármasba bonyolódott a tarsolylemez palmetta motívumával és a hármas halommal. A turisztikai logó elsősorban szerencsére nem az őslakosoknak szól. Úgyhogy le van véve a vállamról az a teher, hogy hazaszeretetem miért nem tüzeli jobban a szívemet, amikor elmerülök az imázsfilmben erre pedig alkalmas helynek tűnő termálvizekben.

Mondjuk valamiért én pont akkor érzem ezt a tüzet, amikor ügyem van. De hiába lüktetünk ilyenkor együtt a többi tüzelővel a kordonok mögött vagy épp előtt, arra azt mondják nem fontos. Szóval imázsfilmet sem csinálnak róla.

Most szeretném elmondani, hogy elutasítom a szerelem ünnepét. Lehet, hogy ez csupán azért van, mert velem még nem történt soha semmi Szent Valentin napján, amikor Chaucer szerint – akinek most meg is köszönhetik február 14-i bevételeket az érintett árusok –  „minden madár idejött, hogy kiválassza társát”. Pedig anyám óvodától nyolcadikig könyörgött, hogy ne semmisítsem meg a hozzám intézett vágyakozó sorokat. Viszont itt és most esküszöm, hogy a facebookon tényleg csak akkor nyomom a szivecskét, ha imádom, ha ellágyulok, ha jól figyelek, ha együttérzek.

Mindezeket, és még sokkal többet elmondanak a szív-jelenség hétköznapi leképződéséről az itt látható plakátok. Jó búvárkodást a szív ikonográfiájában!

Ps. Végső rendelkezésem, hogy óegyiptomi tradíciók szerint mumifikáljanak. Rádobom a szívem a mérlegre és csak reménykedem, hogy, ha Anubisz odahelyezi azokat a bizonyos strucctollakat a másik oldalra, végre egyensúlyban leszünk.

(Sz.Sz.E., szintén volt IX.kerületi lakos, jelenleg VIII.kerületi lakos)

Idén is két helyszínen zajlanak a kiállítások, összesen 47 plakátot lehet megtekinteni, 34 alkotótól, a Magyar Plakát Társaság tagjaitól és meghívott barátaiktól, kollégáktól, fiatal tehetségektől, diákoktól.

A projekt tematikája pedig a SZÍV, a szív mint motívum. Szerettük volna megmutatni, hogy a művészek, grafikusok ezt az akár banálisnak is nevezhető motívumot mennyiféle képpen és mennyi témával kapcsolatban meg tudja mutatni, változatosan. Kifejezetten kulturális vagy társadalmi témájú, automón plakátokon.

Helyszínek:

1093 Budapest, Lónyay utca 28., Lónyay utca, Czuczor utca sarok, 15-ös busz Czuczor utcai megállója

1084 Budapest, Tolnai Lajos utca 23., Tolnai Pihenőkert